Ahogy a baloldali legfel� modulban is eml�tettem, febru�r 7-�n k�lt�z�m Norv�gi�ba. N�gy nap m�lva. Csod�val hat�ros m�don m�g nem �rzem, hogy izguln�k �s p�r�gne bennem az adrenalin, de ez mindig �gy van n�lam az utaz�sok el�tt. Csak akkor leszek tot�l ideges, amikor m�r lesz�llt a g�p, �s v�rok a csomagomra. Na igen.. Csakhogy abba v�gk�pp nem tudok m�g belegondolni, hogy most nem egy-k�t h�tre megyek. Minimum h�rom h�napra... Majd hazaj�v�k �s (mivel mag�ntanul�i st�tuszban vagyok - egyel�re) le kell vizsg�znom mindenf�le �ves anyagb�l. Csod�smes�s. Egy�bk�nt meg j�p�ran bekaphatj�k. Annyi embert�l hallom vissza, hogy szerint�k mennyire ostoba vagyok ami�rt kik�lt�z�m.. Az �sszes azt hiszi, hogy otthagytam a sulit �s nem is fogok le�retts�gizni. Ha ilyen terveim lenn�nek t�nyleg el�g diliny�s lenn�k. De azt hiszem, ameddig az�rt megyek ki, hogy dolgozzak, �s augusztusban felvegyenek egy el�g j� kinti t�nciskol�ba - addig be lehet fogni. Annyira felbosszant, holott tudom, hogy abszol�t nem k�ne vele foglalkoznom. A m�sik kedvencem meg az, hogy "mi�rt nem v�rsz am�g itthon leteszed az �retts�git" - ez eg�szen egyszer�. Mert nem akarok. Nem �rzem j�l magam itthon, �s ezt valahogy nagyon kev�s ember b�rja felfogni. Itt nincs ami motiv�ljon, �s nem unalmasan akarom �lni az �letem, hanem azt akarom, hogy igenis legyen n�ha neh�z, kelljen k�zdeni, �s ut�na ha el�rtem amit szeretn�k legyek mindenn�l boldogabb. Mert most nem vagyok.. 

Az egyetlen dolog, ami igaz�n boldogg� tesz, az a bar�tom. M�g �gy is, hogy k�tezer kilom�terre vagyunk egym�st�l, �s ez az egy h�nap ami most 6-�n telik le, ez az eddigi legr�videbb id�tartam, amit egyhuzamban v�rnunk kellett, hogy v�gre �jra tal�lkozhassunk. Nem is tudom elk�pzelni, milyen lesz j�v�re ilyenkor.. Szilveszter ut�n ugyanis military-s tervei vannak, ami azt jelenti, hogy egy �vre felsz�v�dik, hogy csak az Oslo-i kast�ly el�tt mozdulatlanul �llva l�thatom n�ha-n�ha.