Nagyon nagy szükségem lenne ebben a témában a segítségetekre!

Ismét elnézést kérek, amiért nem voltam most egy ideig, ennek az oka az volt, hogy tánctáborba mentem. És hát, őszintén szólva nem igazán hiszem, hogy bárki is emlékszik rá, de még pár hónapja volt egy-két bejegyzésem G-ről (fiú).. Aki ugyebár a táncostársam. Aki most volt táncátborban. És akivel 2008 nyarán egymásba estünk (igen, 12 évesen), aztán én megijedtem, mert nagyon pici voltam az ilyen dolgokhoz, és hátrálni kezdtem. Egészen tavaly nyárig nem beszéltünk, amikoris táncvizsgán összetalálkoztunk. Úgy lettem volna ott, mint fellépő, de a szalagszakadásom miatt sajnos csak ott ültem az első sorban és bőgve néztem a társaimat, meg aki helyettem táncolta a szólóimat. Előadás előtt látott meg engem G, és olyan ijedt arckifejezéssel igyekezett oda hozzám, hogy szívbajt kaptam. Aztán persze leesett, hogy észrevette a gipszben lévő lábamat.. Onnantól kezdve végig támogatott, felkísért az összes lépcsőn, nem hagyott ott, amikor megszólalt a műsor elejét jelző csengő, és azt mondta, meglátogat. Úgy is lett.. De emellett minden egyes nap körülbelül 8-9 órától éjjeli 3-ig beszéltünk telefonon. Aztán én elutaztam Sopronba egy hétre, ő pedig a hazajöttöm előtt ment le két hétre a Balatonra, így három hétig nem láthattuk egymást. Viszont minden egyes nap 11-től hajnalig beszéltünk, utána pedig egész nap eszméletlenül hiányoltam, és alig vártam már, hogy este legyen. Egy ilyen beszélgetés alkalmával egyszercsak bejelentette, hogy ő szeret engem. Mivel én is hasonlóképpen éreztem, azt a választ adtam rá, hogy 'én is téged'. Tehát megint sikerült egymásba esnünk. Aztán egyszercsak nem keresett.. Mielőtt még találkozhattunk volna. Én pedig összeomlottam. Otthagytam a táncegyüttest, mivel nem akartam találkozni vele, de ami azt illeti, csak decemberig bírtam ki a csoport nélkül, amikor aztán úgy voltam vele, hogy nem érdekel. Ha ott van, ott van, én meg ejtek rá. Dehát ez sem úgy alakult persze, ahogy terveztem..

Mivel ismét nagyon jóban lettünk, csak mint barátok. De megint elkezdtünk esténként telefonálni, és szóba került a 2008-as, és a tavalyi nyár. Hogy mennyire szerelmes volt.. És mennyire összeomlott mindkét alkalommal. Ekkor nekem ugye már volt barátom, neki barátnője, így nagyon óvatosnak kellett lennem vele. Viszont N-nel rettentően sokat veszekedtünk, és ez csak mégjobban azt vonzotta maga után, hogy mégtöbbet beszéljek G-vel. Aztán egy versenyre külön busz járattal mentünk, és megbeszéltük előtte, hogy egymás mellé ülünk. 3 órás volt az út. Odafelé beszélgettünk, röhögtünk, és megpróbáltunk aludni.
- Neked hogy lenne kényelmes? :) - G.
- Nekem teljesen jó így, hátradőlve. :)
- Naa ne már. Csak nem olyan kényelmes az..
- Hát de nem elviselhetetlen. :P
- Add ide a lábad. :)
Itt felrakatta velem a lábamat az ölébe, ő pedig rátette a kezét az alsó lábszáramra. Keresett magának egy számot a telefonján, addig ott támasztkodott, utána pedig letette a telefont, és elkezdte simogatni a sípcsontomat. Nem olyan 'szexisen', inkább olyan óvatosan, és gyengéden. Engem pedig melegség öntött el, és legszívesebben elbőgtem volna magam. De nem tettem, mert nem tehettem. Tudtam, már biztosan tudtam, hogy szakítanom kell N-nel.
- És így sem olyan kényelmes, ugye? :/ Na gyere!
Azzal az ölébe fektetett. Felnéztem rá, 10 másodperces csönd, aztán ő viccből becsücsörített, én pedig felnevettem.
Miután kiértünk a verseny helyszínére, pár percre különváltunk, utána pedig visszatértünk egymáshoz. Egész nap együtt voltunk, én pedig már nem bírtam tovább, két percre félrevonultam, és elkezdtem kiírni magamból mindent egy lapra. A legnagyobb súlyú mondat az volt, hogy "Most vagyok szerelmes. Itt. Vele. Megint.." Miután kiöntöttem a lelkem egy papírlapnak, visszamentem, és éppen tuszkoltam a zsebembe a rengeteg titkot rejtő lapot, amikoris G jött elem szembe. Kiszúrta, hogy nagyon igyekszem eltűntetni valamit, és addig nem hagyott békén, amíg meg nem mutatom neki. Nagyon nem állt szándékomban, erre ő is rájött, tehát kicselezett, és elrohant a fiúvécébe a lappal. Utána iramodtam, berontottam a mellékhelységbe, de pont mire odaértem, kattant az ajtón a zár. Tudtam, hogy mostmár tökmindegy, így elindultam kifelé egy, a folyosón lévő ülőke felé, leültem, és vártam. Aztán öt perc múlva megjelent, lassan, könnyes szemmel közeledett felém, felállított, és magához húzott. Ahogy ölelt, közben megragadta a kezemet, és miután kibontakoztunk, felhúzta az összefont kezünket maga mellé, megszorította, és megsimogatta. Én pedig elhúzódtam..
- Miért távolodsz el?!
- Tudod te azt.. Neked van barátnőd, nekem pedig barátom.
Ez a mondat betalált. Erre azt válaszolta, hogy mikor elindulunk visszafelé, és már a buszon ülünk, beszéljük meg a dolgokat. Addig még körülbelül egy óra volt hátra, éjjeli 1-kor volt az indulás. Mikor leültünk, az edzőm beleszólt a mikrofonba:
- Mindenkinek megvan a párja?
- Meg, de lecserélem!! :))) - ordította be G.
Erre teljesen lemerevedtem. Rámnézett, én pedig roppantul örültem, hogy sötét volt, és nem látszott a vörös fejem.
Mikor elindult a busz, azt követő második másodpercben megfogta a kezem, és összefonta az ujjait az enyémekkel. Oldara hajtottam a fejem, ő pedig ugyanezt tette. És csak néztük egymást. Aztán egy így eltöltött fél óra múlva előkapta a telefonját, és elkezdett írni valamit. Kis idő után aztán megmutatta: "Most úgy megcsókolnának.. Csak N és Sz (ő barátnője) :( "
Tehát maradt a titkos kézfogás, és a másik fél szüntelen bámulása.

Ezután a verseny után én szétmentem N-nel, de neki kevésbé volt egyszerű dolga Sz-szel. Tehát addig nem történt semmi.. Csak egyik edzés után bementünk a Kökibe, aholis belátogattunk a H&M-be, és felöltöztettük a másikat eszméletlenül ciki ruhadarabokba, majd így fotózkodtunk. Majd bementünk a Tescoba gumicukorért, és olyan 9-körül indultunk el hazafelé. Miközben vártuk a buszt, konkrétan rákérdeztem, hogy akkor most mit is érez..
- Nem szeretném elmondani.. Mert nagyon nem szeretnék elsietni semmit, és ha ezt most közölném veled, máris ezer szinttel feljebb járnánk. És ezzel azt hiszem, mégis elmondtam mindent..
- Igen, ezzel valóban.
Elköszöntünk, és mindketten mentünk a magunk dolgára. Aztán egyszercsak megint nem keresett.. Teljesen eltűnt, nem reagált arra sem, amikor írtam neki egy üzenetet, azzal a szöveggel, hogy "Nem érdekel, ha utálsz.. az a te dolgod. De tudni szeretném, hogy mégis miért." Aztán mikor már kicsit nem uralkodtam az indulataimon, és leírtam, hogy "Én ezt már nem bírom így.. Három hónapja felém sem nézel, le sem sz*rsz. Könyörgöm, mondd el, miért van ez?!" Erre már reagált. Mégpedig azt, hogy nem hiszi el, mit nem értek ezen a helyzeten.. Mert ő nem N, akivel szórakozhatok, és csak annyit kér, hogy ne is menjek a közelébe. Annyira még soha nem bőgtem, mint aznap éjjel a gép előtt, és ezt le is írtam neki.. És a válasz: "nem lesz ettől lelkiismeret furdalásom.. MEGÉRDEMLED ;)" Na, itt csuktam össze a laptopot válasz nélkül, mert nem akartam hagyni, hogy tönkretegyen. Nem fogok megint összetörni miatta. Ez volt tánctábor előtt két héttel.
Igen, tábor elején nem mentünk a másik közelébe, nagyon ügyeltünk rá, hogy még csak ne is kelljen elmennünk egymás mellett egy méterrel se.
A tábor első napján négy csoportba osztottak minket, és úgy kellett készülni az utolsó estére szervezett ki mit tud?-ra. Igaz, nálunk nem én voltam a csoportvezető, mégis nekem kellett elkészítenem a táncunkat, mivel a csapat feje feladta. Mikor harmadik nap be kellett mutatnunk az edzőnknek, G pedig kívülállóként végignézte az összes csoport táncát, nagyon szétszórt volt még a tánc. Tehát megcsináltam egyedül, G pedig odasúgott valamit az unokatesójának, D-nek, akivel egy szobában voltunk, és akivel nagyon jóba lettem tábor végére. Mint kiderült, G akkor azt súgta D-nek, hogy "K*rva jó ez a tánc.. Biztos, hogy az Anna csinálta." Illetve az is kiderült, hogy ő volt az egyetlen, akinek feltűnt, hogy világosabb lett a hajam (be van festve, de alig lehetséges észrevenni). Ezzel is D-hez fordult..
- Annának be van festve a haja, képzeld, és k*rva jó!
És ezeken kívül még hallottam utólag pár rám értett dícséretet, amit G mondott. Péntek hajnalban ment el a táborból, mert az apukája vitte őt Horvátországba, pont akkor, amikor én mindezeket megtudtam, és érezhető volt a köztünk lévő levegőn, hogy enyhül a feszültség. És pont akkor megy el.. Pénteken szinte az egész napot D-vel töltöttem, rengeteget beszélgettünk. Azt mondta, hogy ha még itt tudta volna tölteni az utolsó napot G, akkor szinte biztos, hogy meg tudunk beszélni mindent. De nem így lett.. Tehát legközelebb ősszel látom majd, már persze, ha nem hagyja ott a táncegyüttest. Segítsetek! :(