Az utóbbi pár napban teljesen belemélyültem a Szex és New York bambulásába - az egy dolog, hogy szerintem Samantha karaktere egyszerűen zseniális, emellett Carrie-nek szinte pontosan ugyanolyan életet adtak a sorozatban, filmekben, amilyet én is élni szeretnék. Persze, gondolom még rajtam kívül szinte minden lány.. De mióta varrni kezdtem, és folyamatosan a francia és angol Vogue-okat bújom, egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ne a divattal foglalkozzak majd. Írni pedig imádok, és elképzelni nem tudom, milyen boldog életet élnék, már ha csak azt is tudnám munkámként végezni, amit ennyire nagy élvezettel csinálok. A másik pedig a szerelem.. Roppant szerencsésnek mondhatom magam, hogy (bár még pár napig 2000km-re tőlem) van egy hihetetlenül imádni való barátom, akivel megoszthatok mindent, átsegít a nehéz időszakokon, mindenben támogat, bármikor és másodperc alatt képes varázslatosan boldoggá tenni, és elég ha csak hallom a hangját, máris mosolyra húzódik a szám. Mostmár látom, mennyire nagy igazság, hogy ha találsz egy olyan embert az életedben, akit legjobb barátodként és szerelmedként is képes vagy szeretni - őt ne engedd el. Itt tartok most én. De persze ki tudja, mit hoz még a jövő, most fogom még csak betölteni a tizennyolcat... Egyébként ez az oka annak, hogy nagyon sokan ellenzik, hogy Norvégiába költözzek. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz, nem fog minden az ölembe hullani, és nem lesz kire támaszkodnom (szülőkre gondolok)... De azt tudom, hogy akarom ezt az egészet, mindennél jobban.